4. Példa arra, hogy egy egyszerű lány miként válik udvarhölgyé egy este leforgása alatt

Sziasztok!

Megérkezett a 4. fejezet, remélem, sokatoknak tetszeni fog :)

Jó olvasást!

Crazy Girl (Lizzie Peterson)

Ismét itt vagyok, hogy egy újabb sztorival álljak elő a 9-es tanévemből.

Az én korosztályom nem viseli valami kitűnő türelemmel a kijárási tilalmat. Az egész évfolyam ki volt akadva már az első hét közepén, egyszerűen nem tudtunk semmit kezdeni magunkkal a koliszobákban, a tanulószobán pedig még úgy sem, ami a suli könyvtárában volt, a legfelső emeleten. Minden egyes nap 2 órától 4 óráig ott voltunk. Talán túlzásnak tűnik, de BORZASZTÓ volt. Sőt, még annál is borzasztóbb. Semmit nem tudtunk csinálni. Tanulni kellett volna, de ahhoz senkinek nem volt kedve. Ültünk a padokban és halálra untuk magunkat. Ha jobban belegondolok, ez sokkal rosszabb volt, mint az hogy nem járhattunk ki a koliból. 

Jó, nyilván mindenkinek hiányzott, hogy a suli után elmehessen valamerre a barátnőivel vagy a haverjaival, de mire hazaértünk, addigra már úgy sem tudtunk volna sehova menni. Tél volt és már 4 órakor sötétedett, ilyenkor hamar bezárják a kapukat, hogy sötétbe ne mászkáljanak ki a diákok. De a tanulószoba… Kedvünk lett volna a padba verdesni a fejünket, és az idő sem segített rá a dologra, nyomasztó, rideg idő volt abban a két hétben, de mit is vártunk, hisz tél volt.

Az egymás mellett ülő diákok akasztófáztak, a lányok teszteket töltöttek ki, a fiúk pedig skicceket rajzoltak a füzeteikbe. Egy nap – szerdán - egy leleményes 9. osztályos – a jó ég áldja meg a kreativitásáért – elindított egy papírost egy névvel a tetején. Ismeritek a „Ki, kivel, hol, mikor, mit csinál?” nevezetű játékot? (Gyors talpaló annak, aki nem ismerné ezt a játékot: a lényeg az, hogy a játékosok válaszolnak a kérdésekre. Sorban minden kérdésre más játékos. Ha leírták a választ, behajtják a papírt, hogy a következő ne lássa meg mit feleltek az előző kérdésekre. A végén, amikor elolvassuk az irományt, általában valami vicces jön ki. Pl.: Julcsi egy kutyával a Titanicon születésük napján rappel.) A végén már mindenki elindított egy papírt és az előttünk ülőknek adtuk tovább. Volt pár iromány, ami irtó vicces volt és alig bírtuk leplezni röhögésünket. Bála, egy b-s srác, úgy elkezdett röhögni a végeredményen, hogy lefordult a székről. A tanár természetesen észrevette, és amikor megkérdezte tőle, hogy mi ilyen vicces, azt válaszolta, hogy nem tudja miért, de néha, minden ok nélkül, rájön a röhögő görcs. Ezek után muszáj volt óvatosabban bánnunk az írásokkal, és senki nem mert már egy mukkot sem szólni a végeredményekre, csak magában nyugtázta, hogy ez aztán hú de vicces.

Ha az ember 2 hétig bezárva – vagy majdnem bezárva – él, akkor tudja csak igazán értékelni a szabadságát. December 12. Ez volt az a nap, amikor 2 hét után először kitehettük a lábunkat Nórival a koli és az iskola területéről. Mivel Beka a másik évfolyamba jár, ő már egy héttel hamarabb is kimehetett volna, de a tanszoba miatt, ő is velünk indult útnak először. Nagy szerencsénkre a könyvtárban valami találkozót tartottak, és ez azt jelentette, hogy elmarad a tanulószoba. Így a szabad délutánunkon elmentünk a plázába, kicsit vásárolgattunk, majd megnéztünk egy filmet a moziban.

A következő hét elég mozgalmas volt a 9. évfolyam számára. A mi feladatunk volt megszervezni az iskola karácsonyi buliját. Egész héten munkálkodtunk, válogatást szerveztük, hogy kik léphetnek fel az egész napos műsoron és kik nem. A végén egy tök jó kis műsort dobtunk össze, emellett pedig a saját számunkat is próbálnunk kellett. Bekával és Nórival 100%-san kivettük a részünket a szervezésből, a válogatás mellett felügyeltük a hétre kihirdetett versenyek állását, plakátokat ragasztgattunk ki és a hét végére mézeskalácsot osztogattunk a diákok között. Az idei év karácsonyi bulijának fő témája a jégkirálynő és jégkirály választás volt. Már 2 héttel a buli előtt létrehoztunk egy szavazást a gimink honlapján, ami által a diákok szavazni tudtak a jelentkező társaikra. A hecc kedvéért mi is jelentkeztünk Bekával, majd a tudta nélkül Nórit is felírtuk a listára és annyi szavazatot küldtünk rá, amennyit csak tudtunk. A héten minden szünetben üvöltöttek a karácsonyi dalok a folyosóra kihelyezett hangszórókból, na, meg a szavazásra felhívó reklám.

A buli szervezéséhez még az is hozzájött, hogy az iskolánkba, minden évfolyamba áthelyeztek még két osztályt a közeli képzőművészetiből. Az intézménybe kevés diák jelentkezett évről évre, mivel nem tartozott a leghíresebb iskolák közé. Mivel nálunk minden évfolyamban csak 2 osztály működött, úgy gondolták, áthelyezik ide azokat a diákokat, akik már megkezdték az évet abban az intézményben. 9-es évfolyamot ebben a tanévben már nem is indítottak.  Így a suliban lett egy c és egy d osztály. A c-sek a rajz és festészetszakról kerültek át, a d-sek pedig a táncszakról. Őket is fogadniuk kellett a diákoknak, úgyhogy azon a héten a feje tetejére állt minden.

Csütörtökön, a szünet előtti tényleges tanítási napon – pénteken már csak a buli miatt kellett bejönni -, feldíszítettük a tornatermet és az ebédkiosztás után a menzát is. Pénteken reggel már a műsorral kezdtük, sorra léptek fel az osztályok a produkcióikkal. A számok közti szünetekben pedig tolongás volt a büfénél, és a versenyeredményeket hirdettük ki. Kivéve a jégkirály és jégkirálynő választás eredményét, azt ugyanis közvetlen a disco előtt hoztuk napvilágra. Úgy terveztük, hogy mivel elég sokan járunk a suliba – főleg most -, nem csak királyt és királynőt választunk, hanem melléjük 2-2 „segédet”, a királynő mellé 2 udvarhölgyet a király mellé pedig 2 grófot.

-      Mikor kezdődik a királynő hirdetés? – lépett mellém Beki.

-      Nem sokára. Még egy műsorszám, meg egy szünet és utána.

Vége lett a 10-sek előadásának, és a felkonferáló b-s fiú bejelentette a szünetet. A nép kitolongott a tornateremből, de mi ott maradtunk átrendezni a termet. Feltettük a színpad hátsó részére a kék csillogós anyagot, ami egy kicsit ünnepélyesebbé tette a színpadot, és előkészítettük a koronákat és tiarákat. A terv szerint a hirdetés után a nyertesek táncolnak majd egyet egymással. A grófok az udvarhölgyekkel a királyi pár pedig egymással. A tánc alatt műhó hull majd a parkettra. Meg kell hagyni, nagyon jól ki volt találva ez az egész.

-      Na, milyen a buli? – lépett fel a színpadra a felkonferáló mosolyogva. – Mindjárt felpörgetjük a hangulatot – mondta, amikor csak elhaló dünnyögéseket kapott válaszul. – De először… Jégkirály és királynő választás eredménye – jelentette be úgy, mintha ez lenne az év legnagyobb eseménye. - A győztesek neve itt van a kezemben, ebben a borítékban. Mint tudjátok, nem csak a királynőnket és a királyunkat választottuk meg, hanem azok udvarhölgyeit és grófjait is.

-      Ne húzd már az időt, nem az Oscaron vagy – szólt közbe egy végzős srác.

-      Oké-oké! Először a lányok.

Bekával cinkosan összenéztünk, és az ujjainkat keresztbe téve drukkoltunk, hogy Nóri a nyertesek között legyen.

-      A második számú udvarhölgy, tehát a szavazatok szerint a harmadik… Tóth Andrea a 12. b-ből. Kérem, fáradjon fel a színpadra, hogy gratulálhassunk neki és megkapja méltó jutalmát, a bronz tiarát.

A lány felsétált a színpadra, de az arcán nem a boldogság, hanem inkább a bosszúság tükröződött.

-      Az első számú udvarhölgy, aki a szavazatok alapján a második a lányok között… Lovász Alexandra a 9. a-ból. Gratula Lexi!

Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, tényleg csak a vicc kedvéért neveztem be, egyáltalán nem számítottam rá, hogy a nyertesek között leszek. Teljesen lefagytam, olyannyira, hogy Bekinek kellett meglökni egy kicsit előre, hogy elinduljak a színpad felé. Odafent rám adták az ezüst tiarát, mire a fiúk az osztályomból hangos füttyszóval gratuláltak. Rájuk mosolyogtam és odaintegettem nekik, majd beálltam a morcos 12-es lány mellé, aki már le is vette a fejéről a tiarát.

-      A királyi udvar uralkodónője, pedig nem más… mint Balázs Ramóna a 10. b. osztályból.

A csajszi feljött a színpadra, megkapta az általunk készített koronát, meg az egy szál vörös rózsáját, és már be is állt mellénk. Halkan gratuláltam neki, amit mosolyogva viszonzott. Láthatólag, a 2-es számú udvarhölgyétől eltérően, ő nagyon is örült a diadalának. Az egésznek a lényege az lett volna, hogy Nórit szavazzák meg királynőnek, vagy legalább az egyik udvarhölgynek, erre én álltam ott fent a színpadon tiarával a fejemen. Hát, nem mondom, tényleg tök jó meg minden, de nem repestem az örömtől.

-      Kérünk egy tapsot a lányoknak – mondta a b-s fiú és ránk mutatott. A diáksereg tapsolni és huhogni kezdett, majd elcsendesült. – Oké. Akkor most következzenek a fiúk. A szavazatok alapján a harmadik… Richter Dávid, iskolánk egy új tanulója a 11. d. osztályból.

Az új fiú a képzőművészeti suliból, irtó cuki mosollyal az arcán felfutott a színpadra, a haverjai üdvrivalgásában. Biztos nagy népszerűségnek örvendhetett, ha mindössze pár nap alatt sikerült magát feltornáznia a 3. helyre, bár az is igaz, hogy jóval kevesebb fiú jelentkezett, mint lány a versenyre.

-      Az első számú gróf, a szavazatok alapján a második a fiúk kategóriájában… Szekeres Máté a 11. b-ből.

Na, ne. Ez nem lehet igaz. Ha Máté az első számú gróf és én vagyok az első számú udvarhölgy… akkor ez azt jelenti, hogy nekem vele kell táncolnom az eredményhirdetés után. Nem, ebbe nem megyek bele – tiltakoztam magamban. Kétségbeesve megkerestem a szememmel a Bekát és Nórit, ők is tudták pontosan, hogy miért vagyok így beparázva. Én nem fogok Mátéval táncolni, az egyszer biztos. Az új fiúra kaptam a tekintetem, és már meg is volt a terv. Hozzá fogok odamenni, nem pedig Mátéhoz – találtam ki. Inkább ő, mint Máté. Reméltem, hogy jó fej lesz és megérti a helyzetet.

-      A király pedig nem más, mint… Csepregi Áron a 10. b. osztályból.

A fiú felrohant a színpadra és a fejére került a korona.

-      Mindenkinek nagyon köszönjük a szavazatokat, a nyerteseknek pedig még jár egy hatalmas taps – mondta a felkonferáló srác és a diáknép elkezdett tapsolni, bár a meglátásom szerint, csak örültek neki, hogy végre elkezdődik a disco. – Most pedig, mielőtt elkezdődne a buli, arra kérem a nyerteseket, hogy kapják el partnereiket, a király a királynőt, a grófok az udvarhölgyeket, és lejtsenek egy táncot együtt.

Ahogy ezt kimondta a srác, 3 dolog történt egyszerre. A műhó záporozni kezdett a színpadra és mindenhova, a diákok hangosan kiáltozni kezdtek én pedig neki indultam, hogy elkapjam 2-es számú grófot. Ahogy összetalálkoztunk, megfogtam a kezét és a táncparkett felé húztam. Kisebb fajta kavarodást okozott az akcióm, de hamar megalakultak aztán a párok. Elindult a Let it go című szám és táncolni kezdtünk.

-      Bocsi, hogy bekavartam – mondtam a srácnak tánc közben, mire ő elmosolyodott.

-      Semmi baj… Nem akartál vele táncolni? – kérdezte.

-      Valami olyasmi.

Szerencsére nem kellett nagy tánctudományt bemutatnom, hiszen csak lassúztunk, mert nem táncolok valami hú de jól. Mondjuk úgy, hogy az otthon szervezett házibulikon előnyben részesítem a kettőt jobbra, kettőt balra formációt. A fiú azonban elég jól táncolt, biztosan a képzőművészeti suli táncszakáról helyezték át ide – gondoltam magamban. Többször is megpörgetett, és olyankor láttam, hogy mindig mosolyog. Szeretem, ha egy fiú mosolyog.

-      Köszönöm a táncot – mondta a srác, amikor a zene elhalkult, és a „hózápor” is elállt.

-      Én is – feleltem és elköszöntem.

-      Mi volt ez az akció a színpadon? – kérdezte Nóri, amikor odaértem hozzájuk.  

-      Nem akartam Mátéval táncolni – válaszoltam. – Na, de mindegy is. Buli van!!! – kiabáltam, hogy túl üvöltsem a zenét és berángattam őket a tömegbe.

Kitaláltátok már, hogy ki volt az, akivel a karácsonyi buli estéjén táncoltam? Aki valamilyen idegen, jött-ment 11-es srácra gondolt… az nem nyert. Aki viszont Rickre tippelt, az jól tippelt. És nem ez volt az utolsó alkalom, hogy táncoltunk, nyugodjatok meg. :)