6. „Táncolj, forró véred űzzön téged, úgy égess, hogy lángolj”

Sziasztok Földlakók!

Reménykedem benne, hogy vannak páran, akiket érdekel még a sztorim és nem unták meg. Tudom, hogy az eleje nem valami eseménydús és nagyon keveset tudtok még Rickről, a tényleges főszereplőről, de hamarosan ez megváltozik és beindulnak az események. Remélem, sokatoknak tetszeni fog és kapok néhány visszajelzést.

Jó olvasást!

Ui.: Úgy gondoltam ez a design jobban illene a történethez, írjátok le nyugodtan a véleményeteket az új stílusról is :)

Crazy Girl (Lizzie Peterson)

Emlékeztek? Valahol ott hagytam abba a múltkor, hogy Jani, a bátyám igen kevés agysejttel rendelkező haverja, felkért arra, hogy legyek a partnere a végzős bálján. A gondolat nem kicsit rémisztett meg, hogy kétféle táncot kell eltáncolnom Ádám legjobb haverjával, aki korántsem néz ki rosszul, és bár én mindig is úgy tekintettem rá, mint harmadik bátyámra, azért ezt a dolgot elég nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, szóval nem értettem, miért éppen engem kért fel erre. Na, és ne felejtsük ki azt az apró tényt sem, hogy kb. úgy mozgok, mint egy darab fa, és ezt ő maga is pontosan tudja. A másik meg az, hogy iszonyatosan lámpalázas vagyok és egy idegen tömeg előtt, elég gáznak ígérkezett ez a dolog, de végül belementem.

A téli szünet után ismételten felpörgött az élet a suliban, a bulik helyett most viszont a kemény munka üdvözölt minket január első napjaiban.

Sorra következtek a félévi felmérők, témazárók, elkezdődött a félévi hajrá. Volt ugyanis még 2 hetünk a jegyeink rendezésére, utána viszont kiosztották a bizonyítványt. Én nem álltam rosszul egyik tantárgyból sem, amikor össze voltam veszve Bekával más dolgom sem volt, mint tanulni, de azért nem jött volna jól, ha pár héttel a lezárás előtt, rossz jegyeket szerzek be. Szóval én azért tanultam ezerrel, hogy szinten tartsam magam, de a tanulás számomra ismeretlen szinteket mutatott ebben a pár hétben az új iskolában. Otthon az általános sulimban is keménynek számított a félév előtti időszak, de itt úgy látszott mindenki elvesztette az eszét. Még azok is a könyveiket bújták, akik amúgy egész évben elő sem vették.  

A délutánjaink főleg magolással teltek, mással nem is igen foglalkoztunk, még a közösségi oldalakra sem látogattunk olyan sűrűn, mint szoktunk. Én teljes mértékben elhagytam ezt a tevékenységet, csakis telefonon kommunikáltam az otthoniakkal, és abban a kevés kis szabadidőmben is, ami adatott, inkább filmeztem szórakozásképp.

Így történt meg az, hogy teljes mértékben elfeledkeztem a bálról, na és arról, hogy nekem valójában 2 táncot kéne betanulnom segítség nélkül. Épp a másnapi irodalom TZ-re tanultam nagyban, amikor megszólalt a telefonom. Egy számomra ismeretlen szám hívott, de sejtettem, hogy otthonról keresnek, így habozás nélkül felvettem. 
- Szia Lexi! Jani vagyok – szólt bele bátyám haverja, és abban a pillanatban beugrott, hogy valami olyasmit ígért a srác, hogy elküldi az oktató videót, amiből megtanulhatom a táncot. 
- Ööö… Szia Jani! Mizu? – kérdeztem kissé zavartan. 
- Csak azért zavarnálak, hogy elküldtem a táncot és már most a hétvégén lenne egy próba. Jössz haza? 
- Hát úgy néz ki, hogy igen, de igazából még nem volt nagyon időm átnézni a táncot.
- Értem. És mikor lenne időd? – kérdezte.
- Igazság szerint nem tudom, mert most elég húzós napjaim vannak, de mindenképp szakítok rá időt – ígértem meg.

-      Rendben van. Köszi szépen! 
- Szívesen – mondtam és lenyomtam a telefont.

Azt sem tudtam, mit csinálhatnék. Szerda volt, a hét közepe és a hétvégén próbára kellett mennem. Ezzel csak az az egy probléma volt, hogy semmit nem tudtam a táncból, még az üzenetet sem láttam, amit Jani küldött, pedig a többiek már előzőhéten megtanulták az alapokat.

Félretettem egy kicsit az irodalmat, és másfél hét után először feljelentkeztem a közösségi oldalamra. Hát mit ne mondjak, nem voltam valami népszerű ebben a pár napban, mindössze 3 üzenetem, és 5 értesítésem volt. Éljen a középszerűség!

Megkerestem gyorsan Jani üzenetét, amit még a hét elején küldött át. Rákattintottam a videóra, és figyelmesen végignéztem. A keringőt küldte át, ami nem is tűnt annyira nehéznek úgy első látásra, úgyhogy arra gondoltam, hogy el is kezdek kicsit gyakorolni.

Hamar kiderült, hogy nem hogy annyi ritmusérzékem sincs, mint egy kutyának, de az egyensúlyom is hagy némi kivetni valót maga után. Ennek a ténynek a tudatában, rögtönzött táncpróbám eredményeként, egy lila folttal a lábamon, és egy lehorzsolt térddel gazdagodtam. Szerencsémre barátnőim épp a könyvtárban tanultak – már megunták, hogy állandóan a koliszobában vannak –, így semmit sem láttak a bénázásomból.

****

Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy a szombati próba borzasztóan sikerült. Legalább 6-szor léptem rá Jani lábára, 3-szor ütköztünk össze másokkal és 2-szer majdnem összeestem. Hiába próbáltam szerdától kezdve minden nap egy másfél órát egymagamban, semmi haszna nem volt, mert így se, úgy se tudok táncolni. Jani viszont nagyon kedves volt, folyamatosan biztatott, hogy jobb lesz ez, csak egy kicsit gyúrjak rá, és számtalanszor megköszönte, hogy elfogadtam a felkérését.

-      Kellett nekem igent mondani Janinak – panaszkodtam bosszúsan Nórinak, aki éppen az otthonról hozott kajáját pakolta el a hűtőbe.

A félévnek vége volt, mindenki sikeresen vette az akadályokat, senki sem bukott meg az osztályból. 3 próbán voltam eddig, ami annyit jelentett, hogy 3 hete már folyamatosan táncoltam, minden egyes nap. A próbák fele lement, még 3 hét volt a bál időpontjáig. Más, ennyi gyakorlás után már profi lenne, de én… A ritmusérzékem még mindig nulla, az egyensúlyom pedig szerintem rosszabb volt, mint mikor elkezdtem. A lábaim és a kezeim úgy néztek ki, mintha intenzív veréskúrán vettem volna részt, mert a hely a koliban túl kicsi volt, én pedig túl béna ahhoz, hogy felmérjem, mennyire vannak közel a bútorok.
- Most miért mondod ezt? – szólalt meg Nóri a konyhából.
- Azért Nóri, mert egyáltalán nem tudok táncolni, és az sem segít, hogy nem tudok járni próbára csak egy héten egyszer – ismertettem vele a problémámat.
- Csak nem lehet olyan rossz…
- Annál is rosszabb – sóhajtottam és fáradtan az ágyra dőltem.

Ölembe vettem a laptopom és elindítottam az oktató videót. Időközben már áttértünk a második számra, a salsara. De ne gondoljátok azt, hogy a keringő olyan csodásan ment, áh dehogy. Csak mivel a végzős bál február végén volt, muszáj voltunk elkezdeni a második táncot, különben nem tudtuk volna begyakorolni a koreográfiát.   

- Biztos, hogy jó lesz – vigasztalt mellém ülve.

Fájdalmasan felnyögtem és tovább néztem a videót.

- El kéne táncolnom egy keringőt és egy salsat kevesebb, mint 3 hét múlva.

Csöndben néztük tovább, ahogy a tánctanár lépésről lépésre mutatja, mit kéne csinálni, mikor Nóri hirtelen megállította a videót és rám nézett.

- Meg van – mondta mosolyogva.

Érdeklődve figyeltem rá, mert már ott tartottam, hogy lemondom az egészet és inkább hagyom a dolgot.

- Rick… Vagy valamelyik táncos fiú. Kérd meg az egyiket, hogy segítsen neked. Tuti, benne lesznek, tök jó fejek. Amikor karácsonykor visszajöttem ide, sokat dumáltam velük. És Rickkel amúgy is táncoltál már, úgyhogy nagyon újat nem tudsz neki mutatni – jegyezte meg cinikusan.

- Haha… Nagyon jó fej vagy…

Rengeteget hallottam már a táncos fiúkról, mert Nóri mesélt róluk. Abban kétségem sem volt, hogy jó fejek, meg viccesek, azok alapján, amit mondott barátnőm.
- Most is a koliban vannak… Vagy inkább menjek be én hozzájuk szólni?
- Megtennéd? – kérdeztem hálásan.
- Aha. 
- Köszönöm szépen – mondtam.

Nóri elindult, én meg kikísértem, utána pedig nekiálltam gyakorolni. Tökre felvillanyozódtam a tudatra, hogy talán mégsem leszek annyira béna majd a bálon, bár azt nem mondanám, hogy ez a táncteljesítményemen is látható volt.

Közben felhívott Jani is, hogy hogy haladok, elmeséltem neki, hogy lehet, most szereznek nekem egy tanárféleséget. Mondtam, hogy majd hívom, ha van valami fejlemény, aztán leraktuk. Elmentem lezuhanyozni, és mire kijöttem Beka már otthon volt.

- Szia – köszöntem neki.

- Hali! Hogy megy a tánc? – kérdezte.

- Pocsékul. De elvileg Nóri most szerez nekem valakit, aki segíteni fog. 

- Tényleg? És kit?

- Az egyik táncos fiút azok közül, akik most kerültek ide.  

- Ez tök jó ötlet. Miért nem jutott eszünkbe hamarabb? – mosolygott.

- Ja, akkor talán nem fájna minden porcikám az esésektől.

Rövid időn belül Nóri is visszaért és összedobtunk magunknak valami vacsorát. 
- Nézünk este filmet? – vetette fel Beka, és a laptopomhoz sietett.
- Nézhetünk – feleltem.

Ki is választottuk a Beavatottat, amit még egyikünk sem látott. Épp a konyhában ügyködtem, popcornt csináltam és üdítőket öntöttem ki pohárba, amikor belépett Nóri.

- Tényleg! Beszéltem a srácokkal.

- Na és? – kérdeztem izgatottan.

- Holnap délután Rick feljön, hogy megtudjátok beszélni, miről is lenne szó pontosan.

- Oké. Köszi szépen!

- Nincs mit.

****

Másnap ugyebár suli volt, aztán pedig délutánra a lányok magamra hagytak, úgyhogy addig neteztem egy kicsit, míg Ricket vártam.

Olyan 4 körül kopogtak az ajtómon, sejtettem, hogy ő lehet az, így rögtön ugrottam is és nyitottam. Kissé elhűltem a látványon, ami az ajtó előtt fogadott. Ugyan többször is láttam már a folyosón a suliban és a koliban is Rickket, és Lolával már az első alkalommal megtárgyaltuk, hogy külsőre igazán vonzó, de ahogyan ott állt előttem, ez a tény totálisan mellbe vágott. Nem tudom, hogy csak váratlanul ért-e vagy, csak az volt az oka, hogy a sok tanulásnak köszönhetően elfelejtette az agyam, hogy vannak még a világon igen helyes fiúk is a matek példákon kívül, de megbűvölten mértem végig az ajtó előtt várakozó srácot. Egy egyszerű fekete farmert viselt, egy bővebb fazonú ujjatlan pólóval, ami láttatni engedte izmos karjait. Barna tincsei kuszán meredeztek az ég felé, ajkán pedig ott volt a kihagyhatatlan mosoly, ami egyszerre volt kisfiús és hihetetlenül szexi.

Huhú Lexi, itt bajok lesznek, ha most rögtön nem állsz le – gondoltam magamban és elkaptam róla a tekintetem.
- Hello – köszöntem félszegen.
- Szia – felelte, mire arrébb álltam, hogy elférjen mellettem.

Rick belépett a szobába és körülnézett, majd mosolyogva rám pillantott.

- Szép szoba – dicsérte meg.

- Köszi. Ülj le nyugodtan.

Miközben helyet foglalt, megkérdeztem, hogy kér-e valamit inni, és hoztam neki egy pohár üdítőt.
- Nóri valami olyasmit mondott, hogy egy bálra kell felkészülnöd.
- Aha. Egy otthoni ismerősöm megkért, hogy legyek a párja, én pedig igent mondtam. A legfőbb probléma viszont az, hogy nem tudok próbákra járni, mert azok hét közben vannak.
- Áh, értem. És milyen táncról lenne szó? – kérdezte.

Az egész olyan fura volt. Először örömmel vettem tudomásul, hogy az a kábulat, ami az ajtóban hatalmába kerített, kezdett elmúlni, de aztán ahelyett, hogy egyre inkább felengedtem volna a fiú közelében, valami fura érzés fogott el, aminek semmi köze nem volt az előzőhöz. Jó persze, mit vártam nem is ismertem annyira a srácot, de akkor is túlontúl feszélyezve éreztem magam a helyzetben. Akkor ezt betudtam annak, hogy eleve egy olyan dologról, a táncról kellett neki dumálnom, ami nem is az erősségem.

- Igazából két tánc. Egy keringő és egy salsa.

- Aha. Nem rossz – mondta elgondolkodva. – Gondolom, bécsi keringő.

- Van oktató videó, amiről az egész koreográfiát meg lehet tanulni, csak elég béna vagyok a táncban – vallottam be.

- Megmutatod? – kérdezte.

Itt nem értettem, hogy arra érti, hogy mutassam meg neki, milyen bénán táncolok vagy, hogy a videót mutassam meg. Mint később kiderült, a videóra gondolt. Amikor végignézte, mondta, hogy szerinte menni fog ez, csak egy kicsit bele kell húznunk, ha annyira rossz vagyok, mint ahogy azt állítom.

- És mi okozza a legnagyobb problémát? – érdeklődött.

Az egész beszélgetésünk tényleg úgy zajlott, mintha tanár és diák lennénk. El sem akartam hinni, hogy ez az a srác, akiről annyi mindent mesélt Nóri, olyan dolgokat, amikből azt szűrtem le, hogy egy nagyon vicces, kedves, jó fej fiú. Nem az, tényleg rendes volt, hogy csak úgy szó nélkül segített, meg a nyakába vállalta azt, hogy 3 héten keresztül folyamatosan gyakorol majd velem délutánonként, de annyira közömbös volt, hogy nagyon. A külseje okozta érzelemkitörést teljesen elfeledtette velem a viselkedése, és egyre inkább azt kívántam, bárcsak ne szólt volna neki Nóri.

- Nem fogok köntörfalazni. Nincs se ritmusérzékem és az egyensúlyommal is vannak problémák. Az első próbán agyontapostam a fiú lábát, aki felkért, bár neki tök mindegy volt, örült, hogy táncol vele valaki.

- Ezek olyan dolgok, amik javíthatók – mondta egy mosollyal az arcán és egy kicsit megörültem, hogy talán mégsem égek be annyira Jani egész iskolája előtt.

- Az jó.

- Gyere – mondta és felállt. Én eleve álltam, úgyhogy csak melléléptem, ő pedig megfogta a kezem. 

- Mennyit tanultatok meg már a koreográfiából? – kérdezte.

- A keringőn elvileg már végigmentünk, de az sem megy olyan fényesen. A másikat most kezdtük el.

- Oké, akkor kezdjünk a keringővel – mondta és a laptophoz lépett, hogy elindítsa a bécsi keringő ismerős dallamát.

Ismét megfogta kezemet, és elkezdtünk táncolni. Na jó, kit akarok becsapni? Természetesen itt is bénáztam egy jó párszor. Attól, hogy lett egy segítőm, még nem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Szegény Ricknek többször ráléptem a lábára, amit csak az elképesztően aranyos mosolyaival fogadott, és ahányszor elmosolyodott, annyiszor jelentek meg az arca két oldalán a gödröcskéi, amik még aranyosabbá tették a pasit. Szóval, az már az első alkalommal kiderült, hogy a srác irtócuki, amikor mosolyog. Bárcsak így lett volna ez akkor is, amikor beszélgettünk. De akkor olyan rideg és közömbös volt, mint egy jégcsap. A tánc közben a kommunikációnk, a „Bocsi” „Semmi baj”-ból állt, majd amikor végre vége lett a számnak, Rick közölte, hogy tényleg pocsékul táncolok. Ez volt az első alkalom, amikor elnevette magát a jelenlétemben. Hatalmas tapsot neki, hogy végre valami érzelmet mutatott ki. Addig a pillanatig azt hittem, hogy egy érzelmek nélküli robottal vagyok bezárva egy szobába.

Attól a naptól fogva, minden délután próbáltunk. Kicsit olyan érzésem volt, mintha hirtelen belecsöppentem volna a Dirty Dancing című filmbe. Tudjátok, az a film, amikor a csaj egy nyaralás alkalmával megismerkedik egy szívdöglesztő pasival, akinek segít az egyik fellépésénél azzal, hogy beugrik a partnernője helyett.

Ha nem is hasonlítottam egy cseppet sem a filmben szereplő Babyre, mégis hasonló volt a helyezetünk.